IV.generació


                                                                                                TRENCSÉNI ÁG

IV. generáció


Stupné/Osztopna



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nagybiccse címere

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 






 


Jezsuita templom Trencsén

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 













 

 

 

 

 

 


 


Kassa címere

 

 


Nagyszombat
címere

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 









 

 

 





 


      

                                          
      „Iesus Hominum  
    Salvator”
                                                                  





 

János III.(kb.1633-) (János II. fia)
     
 Gyermekei nem ismertek.
      
János és testvére Borbála (kb.1635-) (János II. gyermekei) a stupnéi
       kúriában éltek, mely Miklós nagybátyjuk tulajdona volt. Miklós halála miatt  
       István  gyermekei, unokatestvéreik (András, Katalin és Erzsébet), 1686-ban 
        perlik
a kúriát hivatkozva István és Miklós megegyezésére,
miszerint István
        gyermekei az örökösök.

       1671-ben ő viszi - Sztrányai György közvetítésével - Széchy Mária levelét
       Rottal János grófhoz, aTitkos Tanács magyar szakértőjéhez.

Joannes IV.(kb. 1640-) (István fia)     
       1672-ben kéri az apja által rebellistől elkobzott 20 imperiált - tekintettel a
       végeken 16 évi teljesített szolgálataira, az árvai ütközetben (No.332) való
       részvételére - hogy ajándékozzák neki. 
       1673 luteránus prédikátorokat kellett elkergetnie. (No.95)

 
Katalin II.(Abt.1646-1711) (István leánya), id.ns. Nezbud János felesége volt.      
       András testvérük képviseli őt a perekben.
 
Erzsébet II. (Abt. 1650) (István leánya), Sztránsky István felesége volt.
        
András testvérük képviseli őt a perekben.

Andreas (kb.1653 -1694.11.03 előtt) (István fia)
       A család utolsó tagjának mondják.
Tevékenysége jól dokumentált.
       Első feleségének előző férje – Révay Ferenc– révén
       Biccsefalun nagy vagyonokra tett szert. Második
feleségét Ordody
       Erzsébetet 1695-ben már, mint özvegyét említik.
      1676 beiktatására halasztást kértek.
(No.218)
       1678-1678 apja halála miatt kéri a megígért ellenőri tisztség     
       átruházását, amire már uralkodói határozat született (No.314)
       1679 (tisztújításnál csak katolikust választanak)
       1678-1681   zsolnai harmincad ellenőr  
       1681– 694 zsolnai  sóharmincad adóbeszedő hivatalnok.
       1680-ban Thököly hadjárata idején Lietavára menekült, hű marad, ezért
       kincstári  birtokokat is bíztak rá. Innen értesíti a hadi helyzetről
       Michael Raimann urat, Trencsén vármegye alispánját.  
             
       Adóellenőri tevékenységéről számos kamarának küldött jelentéséből
       tájékozódhatunk (sziléziaiak által okozott károk felmérése, felkelők által
       okozott károk felmérése, sóvámok ügyei, kártérítések, behajtási
       nehézségek, lutheránus prédikátorok ügyei, elszámolások, tisztújítások
       ügyei,
stb. Zsolna, Lietava, Alsó Hricsó, térségében).           
     1689
-ben összeíró munkákban is részt vett. (Balassa Ádám elkobzott
        vagyonáról).
         Kb. 1677–ben apjának testvérével Miklóssal kötött szerződésére hivatkozva
        pereskedik - Katalin és Erzsébet  leánytestvére nevében is - a szerintük nekik
        járó vagyonnal kapcsolatban
(No.508). Igazának megerősítésére
        még királyi megerősítést is szerez.

        1676-ban Illésházynak ír levelet bátyja jószágának elkallódása miatt, mivel
        a neki járó summát a rendtől nem kapta meg.
        1686-ban pereli nagybátyja János II. gyermekeitől  - János III.-tól és
        Borbálától -  az általuk használt stupnéi kúriát
        1686-ban tiltakozik Sztrányay György ellen Permay Miklós javainak
        elbitorlása miatt.  
        A Jezsuita rendhez került vagyont (Pazsitye, Terchova, Teplicze, Vadicsó
        falvakban jobbágytelkek, rétek, kaszálók, legelők, Tepliczén kúria, Zsolna
        főterén/piacterén lévő kőház a hozzátartozó szántóföldekkel, rétekkel,
        legelőkkel, majorokkal rétekkel, kaszálókkal, legelőkkel), szeretné        
        megszerezni, melyet unokatestvére László páter - Miklós nagybátyja fia –
        vitt a rendbe. Ezt a vagyont azonban a rendház már eladta 1677-ben
        Sztrányay Györgynek (apjuk leánytestvére gyermekének).       
        1688-ben a Emődy Ilona, Ghillány Illés özvegye által használt Illové-n
        található birtok illetőségét vitatja.
     1691-
ben az urbáriális összeírásban a Tepliczén található kúriát
        Sztrányay György tulajdonaként említik.  - 1701-ben még
        Sztrányay György fiának Ferencnek is igazolni kell, hogy jogosan jutottak
        a Permay vagyonhoz.
   
     1694
halála miatt kérik az állását. (No.33)
        Halálának dátuma feleségének, Ordódy Erzsébetnek a hagyatéki peréből   
        ismert.    

 László (1641.02.23.-1698
.08.22.) (Miklós fia)
          Jezsuita páter volt. Élete a családtagok közül a legjobban dokumentált.

Szepeshely

   1654-ben a a szepeshelyi
   jezsuita    gimnázium tanulói
   allegorikus színdarabot adtak elő
   a Csáky család dicsőítésére, a
   szereplők között ő is ott volt.
   Már korán elkötelezettséget
   érzett a szerzetesség iránt. 
   Szülei ellenkezése ellenére
   elszökött otthonról, de szülei
   lovasai visszahozták. Apja ezután
   Wesselényi Ferenc nádor
   udvarába küldte apródnak.
   1657-ben a trencséni új templom 
   felszentelésekor felkereste az
   ott időző provinciálist, aki segített a nádort és a szülőket is meggyőzni. Bécsbe
   küldték.  
         1658-1659. Bécsben novícius,
         1660–1662. Grazban tanul filozófiát,
         1663–1665. Pozsonyban tanít grammatikát és humaniórákat, a kongregáció
                            vezetője,
         1666–1669. Grazban tanul teológiát,
         1670-ben Győrben végzi harmadik próbaévét,
         1671–1673. Kassán tanít filozófiát, a kongregáció vezetője,  gyóntató,
         1673          Zsolnán misszionárius,

              1674-        mint teológus, filozófus doktor teszi le utolsó négyes fogadalmát          1674–1677. Szakolcán superior és igehirdető,
         1678–1680. Trencsénben novíciusmester, lelki vezető,  adminisztrátor,
                            consultor, a skolasztikusok vezetője, igehirdető, gyóntató,
                            a kollégium történetének írója (magyarán ő vezeti a trencséni
                            Historia Domust),
          1681-ben Nagyszombatban tanít kazuisztikát, lelkivezető,  adminisztrátor,
                         gyóntató,
          1682–1686. ismét Trencsénben rektor és novíciusmester,
          1687–1689. Lőcsén superior, igehirdető, a skolasztikusok vezetője,
                            gyóntató, 
          1690 – 1693. Kassán rektor,
          1694 – 1696. Lőcsén rektor,
          1697 – 1698. Kassán rektor, és a skolasztikusok elöljárója.                    
          1693-ban, Sztrányay Pált a 18 éves diákot unokatestvére fiát, akit  nyilván
                          a ő felügyeletére bíztak, a konvent gyümölcsösében az őr  
                          baltával agyonütötte. 1693.09.10-én a tanárok, diákok
                          kíséretében, harangzúgás közepette kisérték utolsó útjára az
                          ártatlanul meghalt fiút.

           Az akkori szokásnak megfelelően a Rendbe bevitte apjától örökölt
        vagyonát
. Ezt a vagyont azonban a Rendnek, az akkor törvények szerint

          
pénzzé kellett tenni. Így nyílt lehetősége unokatestvérének, Sztrányay
           Györgynek, anyja gyámolítójának arra, hogy ezt a vagyont három évi
           törlesztéssel megvásárolja
. 

          Mindenhol közkedvelt
előljáróként tevékenykedett. Nagy gondot
          fordított mindenütt a templomok méltó díszítésére, Lőcsén művészi
          oltárt állított, Kassán templomi zenekart alapított, Trencsénben
          elegáns ornátust adományozott a templomnak.  A Szűzanya nagy
          tisztelője volt.

          Sokat harcolt a Kassai Kollégium birtokainak a megerősítésére, a
              víz okozta károk enyhítésére.
(Bibl.46)
              Még
a kamara felé is eljárt Scultéti György postás kegydíja ügyben.
              (No.193)

Jezsuita (ma Premontrei)
templom Kassán

1698.aug.22-én halt meg Kassán.
 
         Kassai jezsuita diárium feljegyzése szerint már
          március óta beteg volt.  Aug. 24-én délután
          két órakor sokak által kísérve, vonult a menet a
          jezsuita
(ma premontrei) templom felé.
          A koporsót nyolc pap vitte, a helyettes rektor 
          kísérte. A koporsóra az akadémia rektori
          jelvényeit helyezték.
          A templomban a szentély  előtti szertartás után
          levitték a  kriptába és a Szent József oltár
          
alatt helyezték örök nyugalomra.            
     
       
       
            
              
                     

 
                                                                                  ZEMPLÉNI ÁGKEZDŐLAP