János III.(kb.1633-) (János II.
fia)
Gyermekei nem ismertek.
János és testvére Borbála (kb.1635-) (János II.
gyermekei) a stupnéi
kúriában éltek, mely Miklós nagybátyjuk tulajdona volt. Miklós
halála miatt
István gyermekei,
unokatestvéreik (András, Katalin és Erzsébet), 1686-ban
perlik a kúriát hivatkozva István és Miklós megegyezésére,
miszerint István
gyermekei az örökösök.
1671-ben ő viszi
- Sztrányai György közvetítésével - Széchy Mária levelét
Rottal János grófhoz, aTitkos Tanács magyar szakértőjéhez.
Joannes IV.(kb. 1640-) (István
fia)
1672-ben kéri az apja által rebellistől elkobzott 20
imperiált - tekintettel a
végeken 16 évi teljesített szolgálataira, az
árvai ütközetben (No.332) való
részvételére - hogy ajándékozzák neki.
1673 luteránus
prédikátorokat kellett elkergetnie.
(No.95)
Katalin II.(Abt.1646-1711) (István leánya),
id.ns. Nezbud János
felesége volt.
András testvérük képviseli őt a
perekben.
Erzsébet II. (Abt. 1650) (István leánya),
Sztránsky István
felesége volt.
András testvérük képviseli
őt a
perekben.
Andreas (kb.1653 -1694.11.03 előtt) (István fia)
A család
utolsó tagjának mondják.
Tevékenysége
jól dokumentált.
Első feleségének előző férje – Révay Ferenc– révén
Biccsefalun nagy vagyonokra tett szert.
Második
feleségét Ordody
Erzsébetet
1695-ben már, mint özvegyét
említik.
1676 beiktatására
halasztást kértek.
(No.218)
1678-1678
apja halála miatt kéri a megígért ellenőri tisztség
átruházását, amire már uralkodói határozat született
(No.314)
1679 (tisztújításnál csak katolikust választanak)
1678-1681 zsolnai harmincad ellenőr
1681– 694 zsolnai sóharmincad
adóbeszedő
hivatalnok.
1680-ban Thököly hadjárata idején
Lietavára menekült, hű
marad, ezért
kincstári birtokokat is bíztak rá.
Innen értesíti a hadi helyzetről
Michael
Raimann urat, Trencsén vármegye alispánját.
Adóellenőri tevékenységéről számos kamarának
küldött
jelentéséből
tájékozódhatunk (sziléziaiak által okozott károk felmérése,
felkelők által
okozott károk felmérése, sóvámok ügyei, kártérítések,
behajtási
nehézségek, lutheránus prédikátorok ügyei, elszámolások,
tisztújítások
ügyei,
stb. Zsolna, Lietava, Alsó
Hricsó, térségében).
1689-ben
összeíró munkákban is részt vett. (Balassa
Ádám elkobzott
vagyonáról).
Kb.
1677–ben apjának testvérével Miklóssal kötött szerződésére
hivatkozva
pereskedik - Katalin és Erzsébet leánytestvére nevében is -
a szerintük nekik
járó vagyonnal kapcsolatban
(No.508).
Igazának megerősítésére
még királyi
megerősítést is szerez.
1676-ban Illésházynak ír levelet bátyja jószágának
elkallódása miatt, mivel
a neki járó summát a rendtől
nem kapta meg.
1686-ban pereli nagybátyja János II. gyermekeitől -
János III.-tól és
Borbálától - az általuk használt
stupnéi kúriát
1686-ban
tiltakozik Sztrányay György ellen Permay
Miklós javainak
elbitorlása miatt.
A Jezsuita rendhez került vagyont
(Pazsitye, Terchova, Teplicze, Vadicsó
falvakban jobbágytelkek, rétek, kaszálók, legelők, Tepliczén
kúria, Zsolna
főterén/piacterén lévő kőház a hozzátartozó szántóföldekkel,
rétekkel,
legelőkkel, majorokkal rétekkel, kaszálókkal, legelőkkel),
szeretné
megszerezni, melyet unokatestvére László páter - Miklós
nagybátyja fia –
vitt a rendbe. Ezt a vagyont azonban a
rendház már eladta
1677-ben
Sztrányay Györgynek (apjuk leánytestvére gyermekének).
1688-ben a
Emődy Ilona, Ghillány Illés özvegye által használt Illové-n
található birtok illetőségét
vitatja.
1691-ben az urbáriális összeírásban a Tepliczén
található
kúriát
Sztrányay György tulajdonaként említik. - 1701-ben még
Sztrányay György fiának Ferencnek is
igazolni kell, hogy
jogosan jutottak
a Permay vagyonhoz.
1694 halála miatt kérik az
állását.
(No.33)
Halálának dátuma feleségének, Ordódy Erzsébetnek a
hagyatéki
peréből
ismert.
László
(1641.02.23.-1698.08.22.)
(Miklós fia)
Jezsuita páter volt.
Élete a családtagok közül a legjobban
dokumentált.
 |
|
Szepeshely |
1654-ben
a a szepeshelyi
jezsuita gimnázium tanulói
allegorikus színdarabot adtak elő
a Csáky család dicsőítésére, a
szereplők között ő is
ott volt.
Már korán elkötelezettséget
érzett a szerzetesség iránt.
Szülei ellenkezése ellenére
elszökött otthonról, de szülei
lovasai visszahozták. Apja ezután
Wesselényi Ferenc nádor
udvarába küldte apródnak.
1657-ben a trencséni új templom
felszentelésekor felkereste az
ott időző provinciálist, aki segített a nádort és a szülőket is
meggyőzni. Bécsbe
küldték.
1658-1659. Bécsben novícius,
1660–1662. Grazban tanul filozófiát,
1663–1665. Pozsonyban tanít grammatikát és humaniórákat, a
kongregáció
vezetője,
1666–1669. Grazban tanul teológiát,
1670-ben Győrben végzi harmadik próbaévét,
1671–1673. Kassán tanít filozófiát, a kongregáció
vezetője, gyóntató,
1673 Zsolnán
misszionárius,
1674- mint teológus, filozófus doktor teszi le utolsó négyes
fogadalmát
1674–1677. Szakolcán superior és igehirdető,
1678–1680. Trencsénben novíciusmester, lelki vezető,
adminisztrátor,
consultor, a skolasztikusok vezetője,
igehirdető, gyóntató,
a kollégium történetének írója
(magyarán ő vezeti a trencséni
Historia Domust),
1681-ben Nagyszombatban tanít kazuisztikát,
lelkivezető, adminisztrátor,
gyóntató,
1682–1686. ismét Trencsénben
rektor és novíciusmester,
1687–1689. Lőcsén
superior, igehirdető, a skolasztikusok
vezetője,
gyóntató,
1690 – 1693. Kassán rektor,
1694 – 1696. Lőcsén rektor,
1697 – 1698. Kassán
rektor, és a skolasztikusok
elöljárója.
1693-ban, Sztrányay Pált a 18 éves diákot unokatestvére
fiát, akit nyilván
a ő felügyeletére bíztak, a konvent
gyümölcsösében az őr
baltával agyonütötte. 1693.09.10-én a tanárok, diákok
kíséretében,
harangzúgás közepette kisérték utolsó útjára az
ártatlanul
meghalt fiút.
Az akkori szokásnak megfelelően a Rendbe bevitte apjától örökölt
vagyonát. Ezt a vagyont azonban
a Rendnek, az akkor törvények
szerint
pénzzé kellett tenni. Így
nyílt lehetősége
unokatestvérének, Sztrányay
Györgynek,
anyja
gyámolítójának arra, hogy ezt a vagyont három évi
törlesztéssel
megvásárolja.
Mindenhol közkedvelt
előljáróként
tevékenykedett. Nagy
gondot
fordított mindenütt a templomok méltó díszítésére, Lőcsén
művészi
oltárt állított, Kassán templomi zenekart alapított,
Trencsénben
elegáns ornátust adományozott a templomnak. A Szűzanya
nagy
tisztelője volt.
Sokat harcolt a Kassai Kollégium
birtokainak a megerősítésére, a
víz okozta
károk enyhítésére.
(Bibl.46)
Még
a kamara felé is
eljárt Scultéti György postás kegydíja ügyben.
(No.193)
1698.aug.22-én
halt meg Kassán.
Kassai
jezsuita diárium feljegyzése szerint már
március óta beteg volt. Aug. 24-én délután
két órakor sokak által kísérve, vonult a menet a
jezsuita
(ma premontrei)
templom felé.
A koporsót nyolc pap vitte, a helyettes rektor
kísérte. A koporsóra az akadémia rektori
jelvényeit helyezték.
A templomban a szentély előtti szertartás után
levitték a kriptába és a
Szent József oltár
alatt
helyezték örök nyugalomra.
