Mivel a XVII. században a Felvidéken éltek Permayak, feltételezhető, hogy onnan települtek Észak-Magyarország Zemplén megyei részére. A török kiűzése utáni időben, a megfogyatkozott lakosság pótlására jelentős felvidéki betelepülés volt.                       

Sajnos a Zsolna környéki nemes Permay család kihalt vagy nem találjuk a leszármazottakat.

Hordófenék  Szt. Orbán-ábrázolással

Az akkor Zemplén megyei (ma Borsod-Abaúj-Zsmplén megyei) Monokra betelepülő római katolikus Permay család - az Andrássyak nemesi rangra emelése és község fejlesztése révén - jó megélhetési lehetőséget remélhetett.
A környék bortermelő vidék, ahol a bognárok, kádárok biztos megélhetést találhattak. Feltehető hogy a család már ekkor is iparos lehetett,  a bodnár mesterséget űzte. Ez magyarázhatja, hogy közel két évszázadig a környéken éltek.

A mellékletekben a nevek az anyakönyvben szereplő formában szerepelnek, ezáltal jelezve az anyakönyv-vezetési nyelvhasználat változásait.
Az anyakönyvi bejegyzés kezdetben közrendűnek (pleb.) jelzi a családot, de Tarcalon már tehetős gazdaként (civis).
A kor szokásának megfelelően sok gyermeket szültek és sokat el is vesztettek.
 

Erről a családi ágról az első bejegyzés a monoki római katolikus anyakönyvben 1769-ben történt. Permaj Anna Hubbner Andrástól született fiát jegyezték be október 6.-án. Anna 1768-tól 1774-ig keresztszülőként is szerepelt az Andrássy családnál, akikkel két évszázados kapcsolatuk maradt. Az csak feltételezhető, hogy András leánya.

András (kb.1712-1776) az első ismert őse a máig leszármazott családnak. Négy gyermekével (Anna, Ferenc, Gáspár, János) érkezhetett Monokra, ezért születési helyüket és felesége nevét sem ismerjük.
Ferenc Monokon élt, ott is házasodott. Feleségét és fiát ismerjük, de utána nincs nyomuk.
Gáspár növesztett a mai napig követhető nagy ágat. Ahol a leányág leszármazása is ismert, ott megtekinthető.
János, Andrássy birtokok inspektoraként, 1788-ban leányai születésekor Kassán tevékenykedett. Csak leányai születtek.
 

                                                                            

A további generációknál elindult
Monokról a család szétszéledése
a környék településeire
(Tarcal, Eger, Kistállya, Miskolc,
Hatvan, Budapest, Celldömölk,
Debrecen, stb).

Házasságok révén keveredtek az
egyéb betelepült családokkal,
köztük sok némettel.


 

Gáspár

Tarcal címere
 

Fia Mihály (1777-1809) Egerben vette nőül Pintér Barbarát. Hat gyermekük (Ferdinánd Ignác†, Péter Pál, Marianna, Barbara Katalin†, Mária, Mihály†) született. Gyermekkorban hármat elvesztettek.                                                             
Az ő idejében már jelölik az anyakönyvben a foglalkozást. Mihály az egri érsekségnél pincemester, a városi szőlőknél bodnár mester volt.

Fia Péter Pál (1804-1887) Kistályán házasodott Tóbert Annával.  Hét gyermekük született (Mihály†, Anna Mária†, György Gyula, Péter Pál, Julianna, Zsigmond, Julianna Anna†) ebből hármat elvesztettek gyermekkorban. Bodnár mester volt.1849-ben kerülhettek Egerbe, mert utolsó gyermekük már ott született.

György Gyula (1838-1914) Egerben vette feleségül nemes Alaghy Franciskát. A   házasságukból hat gyermek született (Ignác, István†, Franciska Mária, Anna, Miklós György, Erzsébet Katalin), egy halt meg gyermekkorban. Miklós György sorsa nem ismert.
A lányok szép ágakat növesztettek. Erzsébet Katalin dédunokája 2014-ben Eger polgármestere.

1889-ben a  Eger város IV.negyede fertálymesterévé választották, ami Egerben nagy megbecsülést jelentett.
      
Ignácz (1865-1920) Celldömölkön vette nőül Suller Máriát. MÁV főkalauz volt. Két gyermekük született (György, Irén). Fia Debrecenbe került, de leszármazása nem ismert.
 

  
   Bodnárcéhláda      
         Eger
 

Zsigmond (1845-1917) Egerben Paczák Máriát vette feleségül. Kádár mester volt.

Házasságukból 11 gyermek született (Piroska Ilona †, Pál László†, Mária Terézia  Katalin Etel, Vilmos Bertalan, Ilona Julianna Anna Teréz, István Lajos, Antal, Róza†, Erzsébet). Gyermekkorban hármat vesztettek el.

Antal
 
  Egri céhkorsók






 

Antal (1886-1957) Elek Máriával Egerben kötött házasságából hét gyermekük született (Béla†, Rudolf†, Ilona Valéria, Zoltán, Tibor†, Vilmos Béla, Gyula).Hármat vesztettek el gyermekkorban.
Több hazai borvidéken és Romániában is gyakorolta mesterségét. Szakmai ismeretében az elsők között volt, így segítségét sokszor igénybe vették

A bodnár vagy kádár mesterség a XIX.sz. végéig öröklődött a családban. Az Egerben tevékenykedő Antal volt az utolsó.
Sem gyermekei sem egyéb családtagok nem követték a „családi” mesterséget.
Ilona, közgazdász és tanárként, több évtizedes, alapos munkával gyűjtötte össze a családra vonatkozó adatokat, melyek ennek az összeállításnak az alapját képezték.
Zoltán fia banktisztviselő lett, gyermekei vendéglátásban dolgoznak.
Vilmos Béla grafikai szerkesztőként dolgozott. Éva leánya festő, Mária leánya tanár szerkesztő lett, Zsuzsanna unokája edző lett.
Gyula közgazdász lett. Gyermekei közül Eszter egészségügyi szakmenedzser, további két leánya nem járult hozzá adatai nyilvánossá tételéhez. Robert fiáról nincs információnk.  

A leszármazottak részben Egerben maradtak, ill. Miskolcra, Hatvanba, a Dunántúlra, Budapestre, külhonba kerültek, messze őseik lakhelyétől és foglalkozásától.
 

Nevet továbbvivők
 

A család sok női ágat növesztet. Az ismert nevet tovább vivők a hajdan nagy családból mára már csak ők maradtak.     

Róbert		Dávid